Díszekre várva
Egy kép többet mond száz szónál, tartja a mondás…
Régen képeslapokat küldtek az emberek az ünnepek közeledtével, ma leginkább meme-eket, vicces feliratokat. Mivel úgy tűnik, hogy az idei Karácsony kicsit másmilyen lesz, kevesebben kelnek útra, talán újra ideje lesz elővenni a képeslapokat. Igazi, kézzel írott, jókívánságokat, valós érzelmeket közvetítő üzeneteket. A mindennapi kapcsolatainknak sem ártana néha, ha vicces videók, vagy facebook meme-ek helyett szívből jövő képeslapot kapnának.
Sőt, azt gondolom, hogy gyakran családon belül is elkélne egy-egy.
Mit szólna mondjuk az a férj, aki a fenti képeslapot kapná a feleségétől?
Talán először nevetne, mert megszokta, hogy a képeken nevetni kell, biztos valakit kifiguráz, valami meghökkentő van rajta, valami politikai, vagy szexista tartalommal bír.
Aztán fény felé tartva közelebbről is megvizsgálja a képet, és felfedezi, hogy az a női láb, az a kis cipő nagyon hasonlít a feleségére.
Mikor az első döbbeneten túlesik, lázasan gondolkozni kezd, miért kapta ezt pont most.
Talán eszébe jut az első közös karácsony, amit együtt töltöttek. Az első készülődés, a halk zene, a finom illatok. A közös összekacsintások, a feladatok megosztása teljesen természetes módon. Mindketten azt tették bele, amit tudtak. Most először már nem az öreg faragja a fát a talpába, és nem mama süti a bejglit. Az ajándékok nem csak ott teremtek a fa alatt hirtelen, és a nagy sütés-főzés is kosszal, mosogatással jár. A közös felnőtt lét egyik első nagy állomása ez. A kis lakásban hetek óta egymás elől eldugdosott apró ajándékok, az első közös fenyőfa kiválasztása, mert annak tökéletesnek kell lennie. Aztán este a fa alatt mégis megjelennek a becsomagolt ajándékok, a vacsora isteni (bár nem olyan, mint mamáéknál persze), és még egy pohár bor is kerül az asztalra. A férfi mosolyogva emlékszik vissza erre, orrában szinte érzi az első, közös karácsony illatát.
Még inkább zavarba hozza ez a furcsa képeslap.
Mi történt? Mi változott? Miféle segélykiáltás ez? Mert lassan megérti a kép lényegét.
A nők szívükben hordozzák az ünnepeket. Bármikor, bárhol képesek ünneppé tenni egy eseményt. Odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel. Aztán ez a képességük lassan elvárássá válik. Hiszen a férfi még Karácsony előtti napon is dolgozik, kell a pénz, a gyereknek a fa alá a legújabb okostelefont illik tenni, nehogy szomorú legyen. Kell a pénz, mert a feleség igazán megérdemel egy komoly robotporszívót, annyit fáradozik. Aztán másnap fáradtan, idegesen faragja be a fát a talpába, zavarja a kajaszag, a gyerek pedig már reggel óta bezárkózott, nem is segít az anyjának. Talán meg sem érdemli azt a rohadt telefont. Bezzeg a többi haverja már kora reggel posztolja a mennyezetig érő tökéletes karácsonyfát, a mosolygós, lisztes kötényes feleséget.
És most ez a furcsa képeslap is.
Tegnap este kapta. Nem is igazából kapta, csak ott volt a kisasztalon a tévé távirányító mellett. Nézi a képet, és elszégyelli magát. A kajaszag a konyha felől jön, ahol reggel óta szorgoskodik a feleség. Egyedül. A gyerek a szobában, biztos tévézik. A hős férfi pedig vérét sem sajnálva faragja a fenyőfa törzsét. Estére pedig biztos összeáll az egész, mindenki örülni fog, díszek, ajándékok, vacsora, mennybőlazangyal, húúúúbaszkidemenőtelefontkaptam. Csak valahogy az hiányzik, ami régen volt. A közös készülődés, cinkos összekacsintások, lágy zene. És a képeslapon a vágy. Valaki engem is díszítsen fel. Valaki velem is törődjön. Valakinek szeretnék én lenni az ajándék, hiszen volt idő, mikor csak én számítottam…
A férfi leteszi a képeslapot. A konyhába megy, megöleli a feleségét. Beszáll az előkészületekbe, természetesen jelentősen lelassítva ezzel a folyamatokat, de a feleség nem bánja, mert jelen van. Kis időre kiszalad, míg a gyereket kirobbantja a tévé elől, és a kezébe adja a kisbaltát. Nagy gyerek vagy már, most tiéd a lehetőség, aztán nehogy a balesetiben ünnepeljünk.
A konyhában újra zene szól, még egy bor is előkerül.
A gyerek meg befotózza a képeslapot, és átküldi messengeren a haverjainak, azok is hadd röhögjenek…
Kapcsolat
Csak és kizárólag fizikailag és lelkileg egészséges személyeket áll módunkban fogadni. Sem egészségügyi, sem pszichoterápiás tevékenységet nem folytatunk! Módszereink egészséges emberek hétköznapi életében felmerülő helyzetek megoldását segítik elő.