Május első vasárnapján teljesen megszokott és bevett szokás, hogy virágot adunk, kedveskedünk vagy csendben, befelé figyelve gondolunk az édesanyánkra.
Van, akinek ez az ünnep örömöt és hálát ébreszt a szívében, míg másban fájdalmat vagy feszültséget kelt. A családállítás rendszerében azonban mindegy, milyen történet kíséri az anyával való kapcsolatunkat – az anya helye mindig egyértelmű: ő az első.
Ugyanis Ő adta az életet. Ezen semmi nem változtat. Lehet, hogy nem volt tökéletes, lehet, hogy nem tudott annyit adni, amennyit szerettünk, vagy jó esett volna – de amit adott, az önmagában is a legnagyobb ajándék hiszen ez az élet maga.
A családállításban gyakran látjuk: ha valaki elfordul az anyjától, ha harag, fájdalom, tagadás vagy hűtlenség van a kapcsolatban, az gyakran kihat más területekre is – párkapcsolatra, munkára, egészségre. Aki az anyjával nem tud békében lenni, az gyakran az életenergiát is nehezen fogadja be. Az anyán keresztül kapcsolódunk ugyanis az élethez – és az élethez való viszonyunk sokszor tükrözi a hozzá való viszonyunkat.
Ezért ez az ünnep lehetőség is. Nem csak virágot, csokit adni – hanem titkos, belső lépést tenni az irányába. Egy szívbéli meghajlást, egy csendes mondatot:
„Köszönöm, hogy életet adtál.”
Ha többet nem is tudunk mondani – már ez is gyógyít.
És ha édesanyaként olvasod ezeket a sorokat, tudd: a te helyed is ott van a gyermeked lelkében akkor is, ha nem mindig tudja kimutatni. Az anyaság nem a hibátlanságról szól – hanem arról, hogy adtál, jelen voltál, szerettél, ahogy csak tudtál.
Anyák napján tehát álljunk meg egy pillanatra. Tegyünk egy gesztust az édesanyánk felé – és ha van gyermekünk, engedjük meg magunknak, hogy érezzük: joggal vagyunk ott, az ő életük forrásánál.
Boldog Anyák napját – minden nőnek, aki életet adott, életben tart, vagy segít fejlődni és virágozni saját csemetéjének!
🌷