Amikor azt veszed észre, hogy túlpörgetted magad, amikor rohanni kell, de nem éred utól amit kergetsz, amikor az az érzésed, hogy folyamatosan a külső körülményekhez alkalmazkodsz nem pedig a körülmények idomulnak hozzád, amikor újabb és újabb kifogásokat gyártasz, amiért áldozatként aposztrofálhatod jelenlegi önvalódat…
Akkor ÁLLJ MEG és használd a természet erejét. 
Menj, sétálj, töltekezz. Nézz körül és adj hálát azokért a dolgokért, amik mellett nap mint nap elmész, elfogadva természetes velejárójaként az életednek. A madarak énekéért, a fák lombja alatti hűvös menedékért, az illatos növényekért, a színpompás virágokért, és a sokrétű világért amiben élünk.
Gondolok itt a legapróbb részletekre is még, például hogy ma képes voltál egyedül kikelni az ágyadból vagy hogy ivóvíz folyik a csapból a fürdőszobában, mert még az is van neked. Örülj a tavaszi napsütésnek, az emberi kapcsolataidnak és önMAGod létének. Hegyezd ki fókuszodat a JÓra és adj hálát magadért, hogy itt lehetsz, tapasztalhatsz, fejlődhetsz, szerethetsz és viszont szerethetnek.
Ez az én trükköm, ez az én tükröm amit szeretnék feléd tartani és bíztatni bátran nézz bele és láss is. Mert a csoda a hétköznapok szintjén is ott van körülöttünk, bennünk, általunk. 