Lassan túl vagyunk az első őszi „dolgozós” héten. Reggelente újra becsengetnek az iskolákban, ovis pöttömöket kísérnek a szülők, rövidülnek a nappalok, elindul a verkli, lassan újra rutinná szelídül a szeptember eleji kapkodás.
Szürkülnek-e a hétköznapok vagy inkább csak más fényét mutatja az élet, mint amit nyáron láttunk belőle?
Szerintem csoda az ősz. 
Fahéj illatú, avar hangú mesevilág küszöbén állunk, kérdés, hogy a jött változást miként fogadjuk.
Tudunk-e örömmel nézni a következő időszak elé vagy beleülünk a kollektív depressziós borongásba?
Tudom, hogy minden változás fennforgással jár, tudom hogy nem mindig könnyű. Viszont tapasztalom, hogy a megélése csak és kizárólag az én hozzáállásomon múlik. Mindenben van jó, mint ahogy minden jóban van ellenpont is. Kell, hogy legyen, hiszen ez a természet törvénye. A jin jang.
Én tudatosan a jót választom. Így amikor jön a nehéz, tanításként tekintek rá, egyfajta átmenetet látok benne és folyamatosan a jó megélésére törekszem. Akkor is ha éppen szürke, vagy hideg.
Jó, hogy semmi nem állandó, csak maga a változás. 